HAT-17-01-2017-00636

1. nap

A Határtalanul program keretében a Kazinczy Ferenc Általános Iskola tanulói  – 41 fő – 2018. május 15-19-e között öt csodálatos napot töltöttek el Erdélyben, nagyrészt Székelyföldön.

2018. 05. 15-én 530-kor indult a vidám társaság Sátoraljaújhelyből. A korai kelés ellenére senki sem volt fáradt. A határon átkelve Nagyvárad felé indult a buszunk, de az első állomás Nagyszalonta volt, . Arany János szülőhelye. Itt megtekintettük a szoborparkot, majd a Csonka-toronyban található kiállítás következett. A 2018. március 15-ére átadott megújult torony és a benne megnyílt – Arany János életének szentelt – kiállítás feledhetetlen egy órát jelentett számunkra.
Újabb buszozás után a magyar történelem és kultúra fontos színhelyére érkeztünk, Kolozsvárra. Az Erdélyi Fejedelemség idején kapta a „Kincses Kolozsvár” elnevezést. Itt született 1440. f2bruár 23-án Mátyás király. A város központjában áll a Szent Mihály templom, előtte Mátyás király lovas szobra, Fadrusz János alkotása.
Kolozsvár után utunkat Sóvárad felé vettük, ahol már nagyon vártak bennünket. Igaz, esett az eső megérkezésünkkor, de még ez is jólesett, mert végre kiszállhattunk a buszból, s elfoglalhattuk a 4 éjszakára otthont adó szállásainkat.


2. nap

A második nap hosszú utat jártunk be. Az első megállóhely Parajd volt, majd Farkaslaka , Székelyudvarhely, Szejkefürdő és Korond következett.
Parajdon leereszkedtünk a sóbarlangba busszal és hosszú lépcsősoron át gyalog, ahol kb. 1 órát töltöttünk el. Megismertük a sóvidék történetét, majd különböző szabadidős tevékenységek vártak ránk, s közben beszívhattuk a légutakat tisztító levegőt.
Ezután Farkaslakára buszoztunk, ahol Tamási Áron két csertölgy alatt nyugszik. Ez a sírhely zarándok hely lett napjainkban. Megkoszorúztuk a nagy székely író sírhelyét, majd a falu túlsó végén található szülőházát  – ma múzeum – is felkerestük. Megtanultuk, hogy amíg Tamási Áron faluja egyik végéről a másikra ért –  ama bölcsőtől a temetőig -, meghódította az egész világot.
Műveltségünk gyarapítva indultunk éhségünket csillapítani Székelyudvarhelyre. A finom ebéd után sétáltunk a városban, megtekintettük a szoborparkot, s a város főterének emlékhelyeit.
Majd Szejkefürdő volt a következő cél. Itt a lenyűgöző székelykapukon áthaladva megkoszorúztuk Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” sírját és emlékművét. A helyi borvíz megkóstolása után Korondra mentünk, ahol 1 órát tölthettünk el a falu főutcáját elfoglaló bazársoron, megcsodálva az élő népművészet legszebb alkotásait, a helyi fazekasság termékeit.
Este fáradtan tértünk vissza Sóváradra.


3. nap

A harmadik napra tartogatta a leglenyűgözőbb természeti csodákat ez a kirándulás.
Gyilkos-tó, Békási-szoros – ezeket tartották a tavaly ide kirándulók a leglátványosabbnak. Mikor megpillantottuk, már tudtuk, miért.
A Gyilkos-tó látványát a vizéből kiálló, megkövült fenyőcsonkok teszik még félelmetesebbé, megkapóbbá. Hihetetlen, hogy ezek kb. másfélszáz éve ott állnak.
A Békási-szorosig pár km-t buszon tettünk meg, de aztán gyalog folytattuk utunkat a Békás-patak szurdokvölgyében. Elsétáltunk az Oltár-kő és a Mária-kő mellett, majd ünnepélyesen esküt tettünk a lélegzetelállító sziklák alatt, hogy megőrizzük magyarságunkat és segítjük a határainkon kívül rekedt magyarokat.
Hazafelé – Sóvárad felé – indulva Gyergyószentmiklóson megtekintettük Szent Miklós szobrát, majd finom ebéd várt ránk. A Sóváradra érkezést kicsit korábbra terveztük a mai napon, mivel este táncházba hívtak bennünket a testvérvárosi iskolások. Voltak közöttünk is páran, akik egész ügyesen ropták a széki csárdást.


4. nap

A 4. napot Petőfi Sándor és az 1848/49-es szabadságharc emlékének szenteltük.
Utunk először Fehéregyházára vezetett. A fehéregyházi síkon elesett Petőfi Sándorra emlékeztünk az emlékének szentelt múzeumban és koszorút helyeztünk el szobránál.
Azután a Nagy-Küküllő partján fekvő Segesvárra tartottunk. A város építését már a XII. században elkezdték a magyar királyok által idetelepített szászok. Már az 1300-as években 36 céh működött a városban, ahogy ezt az óratoronyban megtekintett kiállításon megtudtuk. A város egykori közel 20 tornyából és bástyájából még kilenc mindig épen áll.
Azután – lábizmainkat erősítve – felballagtunk a közel 180 lépcsőfokból álló diáklépcsőn.
E napon kivételesen délután tértünk vissza Sóváradra, mert sportdélutánt szerveztek a helyiek számunkra. Barátságos foci- és kosár mérkőzésen mértük össze erőinket. A testnevelő tanár  boldogan mutatta, hogy a focicsapat a tavaly tőlünk kapott mezeket viseli. Az idén mindkét mérkőzést megnyertük, de szent volt a béke közöttünk. Ezt bizonyítandó, közösen elmentünk Szovátára, ahol körbejártuk a Medve-tavat, s egy kisebb só-dombot is megmásztunk.
A vacsora után disco várt bennünket. Az élménydús 4 nap után itt elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól, mert az 5. nap a hazautazás napja volt.


5. nap

Hát ez is elérkezett! Újra csomagoltunk, elköszöntünk a kedves vendéglátó családoktól, a sóváradi iskolásoktól, s irány Sátoraljaújhely!
Igaz, addig még pár száz km előttünk állt.
Marosvásárhely még az 5. napra tartogatta csodáit. A buszon a városból felkészült „előadó” elmondta, hogy a várost már a XI. század végén említik a történetírók Új Székely-Vásárhely néven.
Első utunk a hosszan elnyúló főtérre vezetett, aminek elején a magyar szecesszió felülmúlhatatlan alkotása, az egykori Városháza és a Kultúrpalota áll. Mi az utóbbit belülről is megtekintettük. A hangversenyterem  és a Tükörterem tetszett mindnyájunknak a legjobban.
Ezután a Bolyai Farkas Elméleti Líceum épületét (régen Református Gimnázium és Kollégium) tekintettük meg, majd megkoszorúztuk Bolyai Farkas és János szobrát.
Ebéd következett, s már valóban hazaindultunk. Még a Király-hágónál megpihentünk egy rövid időre, gyönyörködtünk a hatalmas hegyekben, majd fájó szívvel búcsút vettünk Erdélytől.
Csodás utunk volt!