HAT-18-1-0552

„HATÁRTALANUL” – kirándulás Erdélybe

  1. május 21.

1.nap

5 óra 30 perckor indultunk Sátoraljaújhelyből Erdélybe 5 napos kirándulásra.

Első úticélunk Nagyszalonta volt, ahol a Csonka-toronyban berendezett múzeumban megtekintettük az Arany János életét, munkásságát bemutató kiállítást, majd a Szobor-parkban megkoszorúztuk nagy költőnk szobrát.

Nagyváradra indultunk tovább, de az Ady Endre Emlékmúzeumot felújítás miatt nem tekinthettük meg. De a Mülleráj előtt álló Ady szobornál elhelyeztük koszorúnkat, s megemlékeztünk a költőről. Majd végig mentünk a híres Kanonok-soron, s megnéztük a Püspöki Székesegyházat, ahol Szent László királyunk hermáját őrzik.

Kolozsváron folytatódott az első nap programja. Először Mátyás király szobránál koszorúztunk és elénekeltük a Himnuszt, majd elsétáltunk nagy királyunk szülőházához, ahol elolvastuk a magyarul íródott emléktábla szövegét, majd tanulóink lefordították az angolul írt tábla szövegét is. Végül a Házsongárdi temetőben rövid sétát tettünk, emlékezve nemzetünk nagy szülötteire.

Az élményekben gazdag nap Tordatúron fejeződött be, ahol finom vacsora után a kényelmes szobáinkban pihenhettük ki aznapi fáradalmainkat.


  1. május 22.

2.nap

Reggelizés után mindenki izgatottan készülődött a nagy túrára, a Tordai-hasadék felfedezésére. Az előző napi eső miatt kissé sáros úton indultunk a hasadék bejáratához. A hasadékban az ösvény hol keskeny, hol szélesebb mederben csobogó patak partján vezetett. Hatalmas hegyek, meredek sziklák magasodtak körülöttünk. Többször keltünk át függőhídon, s gyönyörködtünk a vízesésekben, a természet páratlan szépségében. Feledhetetlen látványban volt részünk.

A délelőtt következő részét a tordai sóbányában töltöttük. Önállóan, egy magyar nyelvű útmutatóval vágtunk neki a „múltnak kútját” felfedezni.

Az 1690-től használt bányaegyüttes sok hasznot hajtott még a Habsburgoknak is. A nagyközönség számára 1992-ben nyílt meg a sóbánya.

A sok lépcsőzéstől elfáradva jólesett leülni az általunk kiválasztott ebédhez.

Ezután már vártuk, hogy Sóváradra érkezzünk, ahol szeretettel vártak bennünket vendéglátóink és a testvériskola diákjai. Együtt töltöttük el a késődélutánt Szovátán, ahol körbesétáltuk a Medve-tavat.

Finom erdélyi töltött káposztával zártuk a napot.


  1. május 23.

3.nap

A mai napra is gazdag program várt ránk.

Először Petőfihez kapcsolódó emlékhelyeket kerestünk fel. Segesváron keresztül Fehéregyházára indultunk a Petőfi Emlékmúzeumba, de előtte megkoszorúztuk a hajdani csatamezőn emelt emlékművet.

Ez a nap volt a legzsúfoltabb, hiszen Székelyderzs, Szejkefürdő, Farkaslaka és Korond látnivalói követték még a Petőfiről való megemlékezés momentumait.

Székelydezs kedves kis erődtemplomával, annak történetével, jelentőségével tanári ismertető alapján ismerkedtünk meg. A bátrabbak 4 szint magasságot megmászva a többszáz éves létrákon  a harangtoronyba is felmásztak.

Szejkefürdőn Orbán Balázs, a legnagyobb székely síremléke előtt tisztelegtünk és helyeztünk el koszorút. Felfelé kapaszkodva szebbnél szebb székelykapukon haladtunk keresztül, melyek a székelynép tiszteletének jelei.

A koszorúzás után még megkóstoltuk a jellegzetes erdélyi borvizet, majd indultunk Farkaslakára, ahol nem farkas, hanem szellem lakik. Két cseretölgy alatt itt nyugszik Tamási Áron, a székely nép nagyszerű írója. Sírjánál koszorút helyeztünk el, s megidéztük ismert regényének főhősét, Ábelt . A falu túlsó végén lévő szülőházában meghallgattuk a Tamási család történetét egyik leszármazottjának felesége szívhez szóló előadásában. Példaértékű volt számunkra azt hallani, hogy mennyire büszkék magyar mivoltukra az itt élők, s a nehézségek ellenére is igyekeznek gyermekeiket magyarul, magyarnak nevelni.

Korond volt a nap utolsó állomása, ahol az élő népművészet termékeit csodálhattuk meg, s vásároltunk ajándékokat az itthoniaknak.


  1. május 24.

4.nap

Mindig nagy várakozás előzi meg a Gyilkos-tóhoz és a Bákás-szoroshoz történő kirándulást, hiszen az előző években itt járt tanulók erről áradoznak talán a legtöbbet.

A Gyilkos-tó különös látványt nyújtó víztükre, a Kis– és Nagy Cohárd hatalmas hegye háttérként – mindez elbűvöli a diákokat. Itt elmesélte 1-1 tanuló a legendát és a valóságos keletkezést is, majd irány a Békás-szoros.

A Mária-kő, az Oltár-kő látványa lenyűgöző. A buszról leszállva gyalog haladtunk át a szoroson, hogy  megcsodálhassuk ezt a természeti ritkaságot. Egy alkalmas helyen, a sziklák alatt hagyományosan esküt tett a csapat arról, hogyan él és tevékenykedik a jövőben is nyelvünkért, nemzetünkért és a határon túl élő magyar testvéreinkért.

Hazafelé – Sóvárad felé – még megálltunk Gyergyószentmiklóson egy sétára és egy ebédre. Aztán a nap késő délutánját a sóváradi iskola tanáraival és diákjaival töltöttük. A barátságos focimérkőzést követően a tanulókat disco várta,végül közös vacsorával zártuk a napot.

A programot követően sajnos kezdhettünk pakolni, hiszen másnap, az 5. napon hazafelé kellett indulni.

 


  1. május 25.

5.nap

A reggeli búcsúzkodás után Marosvásárhely felé tartottunk. Úticéljaink utolsó állomása volt ez a nagyon régi székely város.

Első utunk a főtérre, a Rózsák terére vezetett, ahol megcsodáltuk a magyar szecesszió két kiemelkedő alkotását: az egykori Városházát és a Kultúrpalotát. Ez utóbbi ma is a kultúra fellegvára. Az épületben a hangversenyterem és a Tükörterem tetszett a tanulóknak legjobban, de rácsodálkoztak a festett ablakokra és oszlopokra is.

A palota után a két Bolyai szobrát kerestük fel, koszorút helyeztünk el, s emlékeztünk kiemelkedő matematikai tevékenységükre. Megtekintettük a Bolyai Farkas nevét viselő Líceumot és elsétáltunk a református temetőbe sírjához is. Az öt felejthetetlen nap eseménysorozatát a Pszeudoszféra elnevezésű matematikai alkotásnál zártuk.

A hazafelé vezető úton még sokszor felidéztünk egy-egy kedves emléket, de sokan már várták az itthoniakkal történő találkozást is.

A határnál még egy utolsó visszatekintés Erdélyre – mindenki fogadkozott, hogy még visszatér valamikor Székelyföld mesés vidékére.