Határtalanul
Történelmünk gyökere – tanulmányi kirándulás Erdélybe
2024. június 10-14.
1. nap
Indulás reggel 6-kor a sátoraljaújhelyi piactérről. Az út zökkenőmentes volt a határig, majd az átkelés után Szatmárnémetibe érkeztünk. A helyi nevezetességeket megnéztük (pl. Láncos-templom), történetüket megismertük és tiszteletünket tettük Rákóczi Ferenc szobránál. A Vécsey Palota szépségeiben gyönyörködhettünk, illetve megtekintettük az impozáns téglákból építettet Tűztornyot, mely az idők során semmit sem veszett szépségéből.
A következő úti cél Kolozsvár városa volt, ahol Mátyás szobrát és a Szent Mihály gótikus templomot nézhettük meg. Megemlékezve a méltán híres királyunkról, koszorút helyeztünk el az emlékműnél, ezzel is tisztelegve az egykori igazságos uralkodónkról. Folytatva utunkat, Mátyás szülőházát is megtekintettük, a névtábla szövegét felolvasva éreztük át igazán ennek a helynek a szellemét, szinte megelevenedett a történelem előttünk.
Az érdekfeszítő séta után újra útra keltünk és célba vettük szállásunkat Szovátán, ahol a házigazda örömmel és nagy szeretettel várt minket. Nagyon jól esett szívünknek ez a fogadtatás, rögtön otthon éreztük magunkat. A napot egy közös vacsorával zártuk, majd pedig elkezdtük a másnapot megtervezni.
2. nap
A nap korán kezdődött, majd a reggeli után elindultunk egy hosszú túra. A tervezett program szerint az első célállomás Torda városa volt, ahol a több millió éve keletkezett sókövületeket néztük meg, az egykori sóbányában. Lélegzetelállító volt, ahogy a régi idők munkásai miként haladtak egyre mélyebb és mélyebbre, hogy felhozhassák a felszínre természetünk egyik legfontosabb kincsét, a sót. Ahogy haladtunk végig utunkon, úgy tárult elénk a múlt minden egyes darabja, hiszen falba vésett dátumok jelezték számunkra, milyen hatalmas munka folyt itt a múlt században. A gyerekek élvezték a mélységet és jól is esett az egészségüknek a sóbarlang.
Miután kitanulmányoztuk és a kiselőadásból megtudtunk minden jelentős részletet útnak keltünk, hogy utána járjunk I. (Szent) László legendájának, így célba vettük a híres tordai-hasadékot. Már messziről is szemünk elé tárult ez az impozáns természeti képződmény, nem győztünk csodálkozni mit is látunk a távolban. Mikor közelebbről megcsodáltuk a hasadékot, egyszerűen nem fogtuk fel, mi előtt is állunk. Talán, ott, akkor igazán aprónak és esendőnek éreztük magunkat, hiszen nem mindennap lehet azt látni egy óriási, kettéhasadt hegyet. A gyerekek is úgy érezték magukat, mintha a természet és hegy részei lennének, szinte megrészegítette őket a jó levegő és a csodás látvány.
Utunkat Maros Ludas település felé vettük, ahol elfogyasztottuk ebédünket és megtervezetük a szállás felé vezető utat. A városban megnéztük a Petőfi-szobrot, valamint Róma városának egyik jellegzetes szobrának a mását is (Romulus és Rémus az anyafarkassal).
A szállásra való érkezés után megnéztük a Medve-tavat, majd pedig a vacsora után közösségépítő foglalkozáson vettünk részt.
3. nap
A harmadik napon folytattuk az eddig jól bevélt reggeli ritmus, ami a korán kelésből és tartalmas étkezésből állt. A szervezés és összepakolás után útnak indultunk a híres nevezetes Békés-szoros felé, ami az egyik legszebb természeti jelenség, amit Erdélyben látni lehet. Az út is maga volt a kaland, hiszen olyan helyeken és eltérő domborzati viszonyok között utaztunk, amihez foghatót csak igen kevesen éltek át. Egy igazi hullámvasút volt, hiszen egyszer hegyet kellett másznunk, máskor pedig arról leereszkednünk. Buszunk több mint 1200 méteres magasságig is felment, oly magasra, hogy a nyári meleget egy hűvös, őszi időjárás váltotta fel.
A Békás-szoroshoz érkezvén olyan látvány társult elénk, amire a monumentális kifejezésre az igazán helytálló. Úgy gondoltuk, a hely megismeréséhez egy kisebb séta szükséges. A túra során nézelődtünk, ámultunk és bámultunk. Egy szikla benyúláshoz érkezvén elmondtuk eskünket és elénekeltük a Székely Himnuszt.
A szoros után a Gyilkos-tót és annak legendáját kutattuk fel, hiszen hallani valamiről és meglátni az két különböző dolog. Csodás volt látni, hogy milyen ereje is van a természetnek.
Az ebéd elfogyasztása után Sóvárad települését vettük célba, ahol találkozhattunk a helyi általános iskola diákjaival, pedagógusaival. Kellemes és tartalmas beszélgetés vette kezdetét, ismerkedtünk, tapasztalatot cseréltünk, együtt voltunk és jól éreztük magunkat. A helyi tantestület ki tett magáért, elláttak minket minden földi jóval. A szokásokhoz híven, a találkozást egy barátságos futball mérkőzéssel koronáztuk meg.
A szállásra visszaérvén kihasználtuk a hely nyújtotta lehetőségeket és csak pihentünk és álmodoztunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide.
4. nap
Az utazásunk utolsó előtti napja igazi történelmi kirándulás volt a tegnapi természetjárás után. A reggeli végeztével Szejke felé indultunk, ahol Orbán Balázs sírját koszorúztuk meg. A sírhoz vezető út sem volt egy átlagos séta, hiszen nem gyakran fordul elő az, hogy kivágott fák törzsének szeleteiből van egy út „kikövezve” és fölötte székelykapuk sorakoznak. A koszorúzás és fejhajtás után a következő úti cél Farkaslaka volt.
Felkerestük Tamási Áron sírját, koszorúztunk, illetve megtekintettük a farkaslakai trianoni emlékművet, majd pedig megnéztük szülőházát. A helyi történész rövid, de annál érdekesebb előadást tartott számunkra, sok új információval gazdagodtunk.
A negyedik nap utolsó állomása az erdélyi kézműves termékek igazi otthona, Korond volt. Megtekintettük a helyi vásárt és kézzel készült termékek teljes szortimentjét. Számunkra igazán lenyűgöző volt látni, milyen érdekes, színes vázákat, tálakat, eszközöket tudnak készíteni a helyi emberek.
Az ebéd után a szálláson utoljára együtt voltunk, összepakoltunk és felkészültünk a hosszú útra, hazafelé.
5. nap
Az utolsó nap a búcsúzásról és a hazautazásról szólt, hiszen véget ért az öt napos program. A reggeli elfogyasztása után elhagytuk Szovátát és Nagyvárad irányába elindultunk. Az út hosszú és fárasztó volt, de közben láthattuk az Erdélyi-medence majd pedig az Erdélyi-középhegység legszebb tájait, hegyeit, dombjait.
A rövid megállók után elértünk Nagyváradra, ahol megtekintettük Ady szobrát, múzeumát, valamint a kanonok sort. A történelmi épületek lenyűgöztek minket, a látvány magáért beszélt.
A város megtekintése után a határ felé vettük az irányt és elindultunk haza.
Kirándulás képekben:
Előkészítő óra:
Beszéltünk a határon túl élő magyarság létszámáról, elhelyezkedésük történelmi okairól. Különösen az Erdélyben élő magyarok történetéről,
jelenéről, a látogatandó települések etnikai összetételéről ejtünk szót. Ismertetjük a kirándulás 5 napos programját, a toleráns és kooperatív
viselkedés alapszabályait, valamint a buszos utazás etikai kódexét. A barangoló segítségével átbeszéltük a következő témaköröket: Szováta, Tordai hasadék, Erdély témakörben: mondák, legendák; erdélyi konyha; legendás vizek; erdélyi fejedelemségek várai;
A barangolóban átvett tananyagok:
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2867
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2884
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2876
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2570
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2579
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2555
https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2597
Nemzeti Összetartozás Napja – Témanap:
A Nemzeti Összetartozás Napja számunkra nagyon fontos nap, hiszen városunk egy részét a trianoni határok kettészelték. Részt vettünk a városi rendezvényen, megemlékezésen a kis határnál, majd jelképesen hajózhatóvá (papírhajóval) tettük a Ronyvát. Ezen a napon plakátot készítettünk, rendhagyó történelemórát szerveztünk és felsétáltunk a sátoraljaújhelyi Magyar Kálváriára, ahol a tanulók megtekinthették a főbb elcsatolt települések történelmét. Az út végét a 100. országzászló és a Nemzeti Összetartozás Hídja zárta.
Érékelő óra:
A kiránduláson szerzett ismeretek, tapasztalatok áttekintésére került sor. Felidéztük a programelemeket és mindenki elmondhatta véleményét a látottakról, kinek mi tetszett a legjobban, mit csinálnánk másként, kinek melyik helyszín maradt meg legjobban az emlékeiben Az erdélyi magyarsággal kapcsolatos
ismeretek összegzése került átbeszélésre.
