HAT-KP-1-2024/1-000440

Határtalanul – Erdély, a magyarság bölcsője


Előkészítő óra – 2025. május 15.

Beszéltünk a határon túl élő magyarság létszámáról, elhelyezkedésük történelmi okairól. Különösen az Erdélyben élő magyarok történetéről, jelenéről, a látogatandó települések etnikai összetételéről ejtünk szót. Ismertetjük a kirándulás 5 napos programját, a toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályait, valamint a buszos utazás etikai kódexét.

A barangoló-okosdoboz segítségével átbeszéltük a következő témaköröket: Szováta, Tordai hasadék, Erdély témakörben: mondák, legendák; erdélyi konyha; legendás vizek; erdélyi fejedelemségek várai;

A barangolóban átvett tananyagok:

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2867

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2884

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2876

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2570

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2579

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2555

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2597


UTAZÁS: 2025. május 26. – 2025. május 30.

1. nap – május 26.

Reggel 6-kor elindultunk a sátoraljaújhelyi piactérről. Az út a problémamentes volt a magyar-román határig, majd az átkelés után Szatmárnémetibe érkeztünk. Megnéztünk a Láncos-templomot, megkoszorúztuk Rákóczi szobrát, a Tűzoltótorony szépségében is gyönyörködtünk majd pedig tettünk egy sétát a belvárosban.

A következő megállás helyszíne a program szerint Kolozsvár volt, ahol megtekintettük Mátyás király szobrát, szülőházát valamint a Szent Mihály gótikus templomot. Természetesen, ahogy azt illik, koszorút helyeztünk az igazságos király szobránál és elgondolkodtunk rajta, hogy ebben a városban született a magyar történelem egyik leghíresebb uralkodója. A séta és a városnézés után haladnunk kellett szállásunk felé, hiszen a gyermekek fáradtak voltak.

A szállás elfoglalása után átgondoltuk, hogy mi is történt velünk, hogy milyen csodás helyeken járunk, milyen szép tájakat láttunk és éreztük azt, hogy jó itt Erdélyben magyarnak, hiszen úgy fogadtak minket, mintha otthon lennénk. A napot egy közös vacsorával zártuk, és felkészültünk a másnapi túránkra.

2. nap – május 27.

A napot korán kezdtük, megreggeliztünk és útnak indultunk Torda városa felé, hogy megtekintsük a híres sóbányát és a hasadékot. A sóbánya lenyűgöző képet festett belülről, hiszen több méter mélyen a felszín alatt, a sótömbök és falak társaságában olyan apróknak tűntünk. A belmagasság kb. 100 méter, amire felnézni szürreális volt. A bányában eltöltött idő mindenkinek jót tett, hiszen a bánya friss levegője, minden légzési nehézséggel küzdő embernek jót tesz. Különösen szerencsésnek éreztük magunkat főleg azután, hogy mi történt a parajdi sóbányával.

A kiselőadás, ismeretterjesztő eladás után útnak indultunk, hogy I. (Szent) László egyik legendájának helyszínét megnézzük, vagyis a tordai-hasadék helyszínét. A látvány már a buszból is elképesztő volt, Erdély egyik legszebb táját tekinthettük meg. Kerestünk egy kilátót, ahonnan megcsodálhattuk, milyen elképesztő ereje van a természetnek, hogy egy apró patak, hogyan tudja átalakítani a tájat.

Utunkat Maros Ludas település felé vettük, ahol elfogyasztottuk ebédünket és megtervezetük a szállás felé vezető utat. A városban megnéztük a Petőfi-szobrot, valamint Róma városának egyik jellegzetes szobrának a mását is (Romulus és Rémus az anyafarkassal).

A délután további programja Sóvárad település felkeresése, hiszen Sátoraljaújhely testvérvárosa. Természetesen, ahogy a településünk a településsel, úgy a mi iskolánk is van kapcsolata a helyi iskolával. Ahogy minden alkalommal, most is ismerkedtünk, ettünk ittunk és lejátszottuk a szokásos barátságos futball mérkőzésünket a helyi, iskolás csapattal. Nagyon jó volt ez a délután, mert olyan szeretettel fogadtak minket, amit leírni sem lehet.

Elköszöntünk az iskolától és visszatértünk szállásunkra, vacsorázni és pihenni egy kicsit.

3. nap – május 28.

A harmadik nap újfent izgalmakat hozott, hiszen olyan utat terveztünk, amihez hasonlót valószínű senki sem látott a gyerekek közül. Miután összepakoltunk, elindultunk egy rövid útra, de annál kanyargósabb és jelentős szintkülönbségű utazás várt ránk. A látvány továbbra is leírhatatlan volt, hiszen hegyoldalak mentén, óriási szakadékok, gyönyörű fenyvesek, csobogó patakok szegélyezték utunkat. Aztán megérkeztünk a Békás-szoroshoz, ahol óriási sziklafalak között utazhattunk, és egyszerűen nem jutottunk szóhoz. Kiszálltunk a buszból, majd pedig rövid sétát tettünk, hogy közvetlenül megcsodálhassuk ezeket az impozáns sziklafalat, a csobogó patakot. A kiselőadásból megtudhattuk, milyen ereje volt az apró pataknak, mely itt csordogál több ezer éve és milyen elképesztő munkát végzett a sziklában. Kerestünk egy helyet a sziklák között, hogy elmondhassuk az ilyenkor kötelező eskünket és elénekeltük a Székely Himnusz. 

A szállásra visszaérvén, egy kis pihenés után tettünk egy sétát a festői Medve-tóhoz. A hely, a látvány minden képzeletet felülmúlt. A tó szépsége, a környezet, a standok, a hely szelleme egyszerűen lenyűgöző volt.

Ha csak ezt a napot tekintjük, akkor minden perc, amit itt töltöttünk és az a látvány, ami elénk tárul szinte felfoghatatlan. Rendkívül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen helyeken járhattunk.

4. nap – május 29.

Az utazásunk utolsó előtti napja igazi történelmi kirándulás volt a tegnapi természetjárás után. A reggeli elfogyasztása után Szejke felé indultunk, ahol Orbán Balázs sírját kerestük fel. A sírhoz 17 székelykapun keresztül jutottunk el ahhoz, hogy tiszteletünket tegyünk egy koszorú által Orbán Balázs munkásságának. A koszorúzás és fejhajtás után a következő úti cél Farkaslaka volt. Felkerestük Tamási Áron sírját és koszorút helyeztünk el, illetve megtekintettük a trianoni emlékművet. Egy rövid séta után betértünk az író szülőházába. Egy több mint 200 éve épült parasztház falai között megismertük Tamási Áron életét, munkásságát. A kiselőadásunkból illetve a helyi történész érdekes előadásából sok mindent is megtudtunk Az Ábel a rengetegben szerzőjéről.

A negyedik nap utolsó állomása az erdélyi kézműves termékek igazi otthona, Korond volt. Megtekintettük a helyi vásárt és kézzel készült termékek teljes szortimentjét. Számunkra igazán lenyűgöző volt látni, milyen érdekes, színes vázákat, tálakat, eszközöket tudnak készíteni a helyi emberek.

Az ebéd után a szálláson utoljára együtt voltunk, átbeszéltük a napunkat, majd pedig összepakoltunk és felkészültünk a hosszú útra, hazafelé.

5. nap – május 30.

Az utolsó nap a búcsúzásról és a hazautazásról szólt, hiszen véget ért az öt napos program. A reggeli elfogyasztása után elhagytuk Szovátát és Nagyvárad irányába elindultunk. Az út hosszú és fárasztó volt, de közben láthattuk az Erdélyi-medence majd pedig az Erdélyi-középhegység legszebb tájait, hegyeit, dombjait.

A rövid megállók után elértünk Nagyváradra, ahol megtekintettük Ady szobrát, elhelyeztük a koszorút, majd pedig megnéztük a kanonok sort valamint a székesegyházat.  

A város megtekintése után a határ felé vettük az irányt és elindultunk haza, hiszen oly sok szép és tartalmas nap után, a honvágy már igen erős volt. Jó volt újra magyar földre érkezni, jó volt otthon lenni.


Témanap – június 4.

1920. június 4. a magyar történelem egyik legsötétebb napja. Magyarországot ezen a napon megcsonkították, területének 2/3-át elcsatolták, lakosságának 60%-a más országok állampolgárai lettek. A nemzet fiai és lányai elszakadtak egymástól, de nem feledkezünk meg róluk, hiszen az összetartozás ereje átnyúlik határokon, korszakokon. Iskolánk 7. évfolyamos tanulói is fontosnak érzik, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján méltóan megemlékezzenek erről a napról, így elmentek a sátoraljaújhelyi kis határátkelőhöz, ahol rendkívüli történelemórán vettek részt. Megtekintették a trianoni emlékművet és a hagyományoknak megfelelően apró papírcsónakokat engedtek útjukra a „hajózható” Ronyván.


Érékelő-feldolgozó óra – 2025. június 17.

A kiránduláson szerzett ismeretek, tapasztalatok áttekintésére került sor. Felidéztük a programelemeket és mindenki elmondhatta véleményét a látottakról, kinek mi tetszett a legjobban, mit csinálnánk másként, kinek melyik helyszín maradt meg legjobban az emlékeiben, továbbá az erdélyi magyarsággal kapcsolatos ismeretek összegzése került átbeszélésre.